Amikor egy nőnek van férje, van gyermeke, van munkája, van otthona, akkor joggal mondhatja mindenki, hogy boldog az élete!
Amikor nap, mint nap megvannak a feladataid, amiket el kell végezned! Látod azokat a teendőket, amiket meg kell oldanod! Igen kell! Mert milyen már az, amikor elmarad a mosogatás, illetve nincs vasalt ruha, vagy van egy halom szennyes a tartóban.
Társadalmi elvárásoknak élünk. Nap, mint nap meg akarsz felelni valakinek! Mert azt gondolod, hogy akkor nem fognak szeretni, ha nem felelsz meg a szeretteidnek. Ott az a nyomás, ami belülről jön! Hogy ha nem csinálod meg, akkor nem leszel jó anya, jó feleség, jó otthon “összetartó”!
Nagyon sokáig éltem így! Tudom, hogy mit jelent! Tudom, éreztem! Éreztem minden pillanatát ezeknek a dolgoknak! Éreztem a megfelelés kényszerét! Éreztem, hogy nap, mint nap a teendők elvégzésével akarok másoknak bizonyítani! Éreztem, hogy kötelességem teljesíteni! Azt gondoltam, ha nem így lesz, akkor nem leszek jó senkinek!
Ne értsétek félre! Ezek a gondolataim nem azért voltak így, mert a szeretteim ezt akarták rám nyomni!
NEM!
Azért volt így, mert ÉN éreztem ezt így! Hogy miért?
Olyan múlt béli sérüléseket hordoztam, ami meghatározta az összes pillanatomat! Még ha a gondolataim nem is mindig ezen jártak, de tudat alatt ott dolgozott bennem! Meghatározta, mert nem tudtam elengedni! Nem tudtam elengedni, mert akkor abban az időszakban amikor kellett volna, nem tudtam megélni.
Nem tudtam elsiratni. Kisírni magamból azt a fájdalmat, amit a kisfiam születésének pillanatában megéltem. Tudom-tudom! Egy gyermek születése boldogságot kell okozzon! Amikor hatalmas örömmel a szívedben várod, hogy hosszú várakozás után a gyermeketeket a kezeid között tartsd, akkor eszedbe sem jut, hogy baj lehet!
Én is így voltam ezzel! Aztán, amikor az orvos azt mondja, “Nézze anyuka” “Itt van a kisfia”. De a kisfiú nem sírt fel, nem vett levegőt és a kis teste lila volt, akkor nem a boldogság pillanatait éled meg.
Ez a történés nagyban befolyásolta az én elkövetkezendő éveimet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: