Van az a helyzet, amikor azt gondolod, hogy elég volt!
Mindenki arról beszél, hogy milyen csodálatos, amikor egy gyermek megszületik! Milyen csodálatos őt a kezedben babusgatni! Milyen nagy boldogság nap, mint nap gondoskodni róla!
Tényleg így van.
Vagy mégsem… Kevés az az anyuka és apuka aki őszintén elmondja, hogy ez egy rettenetesen nehéz feladat! Mindenki a külső szemlélők, kérdezők részére azt mondja minden rendben! Csodálatosak a napok! Semmi probléma nincsen! Csak eszik alszik a gyermek.
Nagyon sokszor szembesültem azzal, hogy az anyukák sétálgatás közben nem őszinték egymással. Hiszen simán meg lehetne beszélni a nehézségeket! Simán tudnánk tanulni egymástól!
Vagy nem jól gondolom?
Miért van az, hogy nem lehet elmondani, hogy ez mekkora falat nekem! Én nem minden esetben tudom mit tegyek! Miért van az, hogy folyamatosan sír és nem tudunk egy percet sem pihenni! Miért van az, hogy ha megkérdezzük a szakembereket csak ilyen vagy olyan választ kapunk?
Azt érzem ez álca! Álca arra, hogy nem lehetünk őszinték! Álca arra, hogy miért kérjek tanácsot! Álca, hogy nehogy elmondjuk őszintén, hogy nagyon nehezen viseljük a megváltozott életünket.
Ezzel én sem voltam másképpen! Én bevallom! Nagyon nehéz feladat volt akkor is és most is!
De ez a feladat akkor is csodálatos, ha a fenti gondolatok riasztó képet is mutatnak!
Hiszen egy gyermek sorsát egyengetni, látni benne ahogy fejlődik igazán felemelő érzés!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: