Csupaszív horgolda

Menjünk tovább!

Egy gyermek születésének körülményeiről az anyukája csak álmodozni tud!

Álmodozni arról, hogy milyen könnyen, simán menni fog! Milyen szép emlék lesz ez! Minden rendben lesz! Sokszor hallom, hallottam! Viszont azért valljuk be, odabentről figyelmeztetnek bennünket… Odabentről az a belső hang azért sugall dolgokat! De mi azt elhessegetjük, hiszen mi sablonosan mindent elképzeltünk! Gondoljuk a sablon ránk is vonatkozik!

Eljön a nagy nap!

Várjuk a csodát és a vele járó érzéseket! Izgatottság? Félelem? Boldogság? Nehézség? Olyan sok érzést írnak le egy szüléssel kapcsolatosan. Aztán, hogy kinek éppen melyik adatik meg, azt az élet adja!

Adja, hiszen minden Nő más és más! Más élethelyzetben, más körülményekben, más családi háttérrel és nem utolsó sorban más családból hozott mintával! Nagyon meghatározó az életünkben az, hogy miket hozunk szüleinktől! Mi az a meghatározó mondat amiből meríthetünk! Támogató? Kérdőre vonó? Félelmet keltő? Egyszerűségre intő? Egy szülés körülményeiben is benne vannak a múltunkat meghatározó mondatok! Nem is gondoljuk mennyire!

Én mindig szerettem volna simán szülni, de a félelmeim elvittek abba az irányba, hogy egy szemprobléma miatt inkább a császármetszés mellett döntsek! Miért írom ezt? Azért mert a mai tapasztalatom alapján tudom, hogy simán ment volna! De akkor az életemnek nagyon meghatározó pontjai voltak a félelmeim. Sajnos! Nyilván, ha kell a császármetszés, akkor természetesen azt kell választani! De ha csak a félelem beszél belőlünk nem biztos, hogy a jó útra terel.

Én is vártam a csodát! Aztán az élet másképp alakította! Azt az érzést szavakkal nem tudom leírni amikor a gyermekem keze-lába lógott, lilult a kicsi teste és nem vette a levegőt! Elfáradt a csöpp teste a császárra várakozásban, túlélő üzemmódra kapcsolta a testének funkcióit. Visszamenni nem tudok! Varászló sem vagyok, hogy tudjak ezen változtatni! De ha a félelmem nem irányít talán másképp lett volna! 

Nagyon sokáig bármit megtettem volna, hogy ezen változtassak! De! Tudjátok mit? Nem is akarok rajta változtatni, mert akkor abban a pillanatban az volt a jó döntés! Ezt el kell fogadni! És elengedni a mögötte lévő negatív gondolatokat is! 

Gyermekeink születésének körülményei beleégnek gondolataikba! Tudom milyen ez! De rá kell jöjjünk, hogy ezt el kell engedjük és haladjunk előre! 

 

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!